Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség

Aszállyal, faggyal, betegségekkel szembeni ellenálló képesség, rezisztens fajták. Felszerelés (fagy, jégeső), vízgazdálkodás

Az éghajlat ellenálló képességeAszállyal, faggyal, betegségekkel szembeni ellenálló képesség, rezisztens fajták. Felszerelés (fagy, jégeső), vízgazdálkodás

Témák / Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség

Egy adott rendszer ellenálló képessége úgy határozható meg, hogy egy vagy több zavart követően képes helyreállítani a referencia működési kapacitást.

A mezőgazdaságban ezt a fogalmat gyakran használják az optimális termelés biztosítására az éghajlatváltozás globális összefüggésében. A FAO egy 2016-ban közzétett jelentésében kiemeli, hogy az elmúlt 30 évben egyre gyakoribbá váltak az éghajlati katasztrófák (aszály, hőhullám, fagy, esőzések, áradások, a talajvíz sósodásának, betegségek, jégeső stb.): 1980 és 1990 között évente átlagosan 149 katasztrófa történt világszerte, míg 2004 és 2014 között 332 katasztrófa évente.

Ez a portál ezért bemutatja a mezőgazdaság éghajlati ellenálló képességének főbb kihívásait, valamint az egyes ágazatok főbb sajátosságait e kérdéssel kapcsolatban.

Részletes meghatározás

Elméletileg egy mezőgazdasági rendszer ellenálló képessége három kategóriába sorolható karok aktiválásával növelhető :

• A rendszer pufferkapacitása: a rendszer képessége arra, hogy a zavarokat a rutinrendszerétől való eltérés nélkül elviselje. Például egy aszály sújtotta tejgazdaság képes elviselni ezt a veszélyt, ha takarmánykészletei elegendőek.
• A rendszer alkalmazkodóképessége: a rendszer képessége arra, hogy technikai, szervezeti vagy kereskedelmi alkalmazkodást alkalmazzon a veszélyek leküzdésére, és gyorsan visszatérjen a szokásos rendszerhez. Például az ismétlődő aszályokkal való megbirkózás érdekében a vetésforgó diverzifikálása lehetővé tenné az éghajlati kockázatok különböző növényekre való elosztását, ezáltal növelve a termelés stabilitását.
• A rendszer átalakulási képessége: a rendszer tűri a mélyreható átalakulást a túlélés érdekében. Például a tej árának drasztikus csökkenésével szembesülve egy intenzív tejtermelő gazdaság átalakulhat egy takarékos, önellátó rendszerré, ami magában foglalhatja az állomány fajtájának megváltoztatását, egy új termelőműhely létrehozását, a forgalmazás módjának megváltoztatását stb.

Akár éghajlati, akár gazdasági, akár biológiai, az ellenálló képesség tehát egy sor olyan jellemző eredménye, amelyek kollektíven vagy önállóan mobilizálhatók, és a gazdaság helyi kontextusához és problémáihoz igazíthatók.

Gazdasági ellenálló képesség

A gazdaságok szintjén egy zavarnak rendszeresen gazdasági következményei vannak, függetlenül annak jellegétől (betegség, aszály, áringadozás stb.). Az ellenálló képességet ezért elsősorban ebből a szempontból lehet vizsgálni, és különböző eszközök kombinációján keresztül mozgósítani, mint például terménybiztosítás, a termelés vagy a tevékenységek diverzifikálása, nyersanyagok tárolása stb.

Diverzifikáció és gyakorlatok

A műszaki és gazdasági diverzifikáció a rugalmasság erőteljes eszköze, amely egyaránt hat a rendszer pufferkapacitására és alkalmazkodóképességére. A diverzifikáltabb vetésforgó azt jelenti, hogy az átlagos termelés stabilabb és kevésbé érzékeny az éghajlati, biotikus vagy pénzügyi veszélyekre, ugyanakkor ismert megoldást kínál aráfordítások szintjének és ezáltal a költségek csökkentésére.

A termesztés típusától függetlenül a vetésforgó diverzifikációja a gazdaságok szintjén vagy akár regionális szinten is megszervezhető.

Agroerdészet

Számos gyakorlat is segíthet az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében. Ez különösen igaz azagrárerdészetre és annak olyan formáira, mint a sövények vagy fasorok, amelyek árnyékolásuk, szélvédelmük,nedvességmegtartásuk és mélyvízszivattyúzásuk révén helyi mikroklímát teremtenek.

Talajvédelem

Hasonlóképpen atalajvédelmi mezőgazdaság számos gyakorlata is hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, de szélesebb körben. Az állandó talajtakarás és a csökkentett mechanikai talajművelés nemcsak az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentéséhez járul hozzá, hanem a talaj felszíni horizontjaiban szenet is tárol, meghosszabbítva ezzel a szénkörforgást.

Az éghajlati veszélyek elleni védekezést szolgáló berendezések és intézkedések

A termelés típusától függően számos specifikusabb intézkedés is létezik az éghajlati veszélyek hatásának csökkentésére. A jobb időjárás-előrejelző rendszerekbe való beruházáson és azok optimális használatán kívül az alábbiakban csak néhány példát említünk:

Szőlészet

• A szőlőtőkék fagy elleni védelmét szolgáló gyakorlatok (növényanyag-választás, talajtakarás, bordázás, permetezés, keverés, gyertyák stb.), amelyek külön-külön vagy kombinálva is alkalmazhatók.
• A metszés vagy a szüret időpontjának elhalasztása az időjárás-előrejelzésnek megfelelően.
• A tavaszi fagyok (a károk felmérése, növényi kivonatok alkalmazása, a zöldítési műveletek kiigazítása stb.) vagy jégeső után alkalmazandó legjobb gyakorlatok.

Évelő növények

• Védőeszközök, például eső elleni ponyvák vagy jégeső elleni hálók felszerelése.
• A fagy elleni védekezés technikái, mint például a felülről történő permetezés.

Szántóföldi növények

• Vízelvezetés vagy a gátak és árkok karbantartása a hidromorfiára hajlamos parcellákon.
• Olyan fajták bevezetése a vetésforgóba, amelyek nem túl érzékenyek bizonyos problémákra, mint például a lombhullatás vagy az őszi megnyúlás.
  

A vízkészletekkel való gazdálkodás

A vízkészletekkel való gazdálkodás nyilvánvalóan lényeges szempont a mezőgazdasági rendszerek éghajlati ellenálló képességének vizsgálatában. Akár az öntözőrendszerek kialakításáról, akár a természetes környezetből történő vízkivétel (kutak, medencék, hegyi tározók stb.) körül kialakult vitákról, akár a tengerparti területeken a talajvíz sósodásának problémájáról van szó, ez a kérdés az elkövetkező években kulcsfontosságú lesz.